Helyszíni szemle - A Grünwald ház
(VII. Rákóczi út 30.)
Nemrégiben volt szerencsém bejutni az egykor szebb napokat is látott Grünwald Mór által tervezett és építtetett házba, a Rákóczi út 30-ba. A szerencse szó, azonban nem a legpontosabb, ugyanis 20 percet kellett várni arra, hogy jöjjön valaki, aki mellett be tudok menni fotókat készíteni.
Az épület 1898 és 99 között épült fel, a mai Dohány, Nagy Diófa, és Nyár utcák, valamin a Rákóczi út által határolt telken, így kikövetkeztethető, hogy a telek nem is kicsi. Grünwald egy igen érdekes homlokzatot tervezett, hozzá hasonló talán nem is volt Budapesten, és sajnos már nincs is, mivel a történelem megtépázta már.
(forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest képarchívum)Valahogy így nézett ki az épület az 1900-as évek elején. A földszintet, és az első emeletet üzletek foglalták el, érdemes megfigyelni az első emeleti üzlethelyiségek üveg portáljainak kialakítását. Érdekes, hogyan tér vissza az egykor jól bevállt funkciómegosztás napjainkban. Alul a kereskedelmi egységek, míg felül irodák, lakások. A homlokzat, habár kétségtelenül első pillantásra elég vegyesen túlzsúfoltnak látszik, mégis roppant érdekes kialakítású.
(forrás: saját fotó, a Rákóczi út 30. kapualjában kirakott kép)
A második világháborúban az épület súlyosan megsérült. Habár a földszinti üzletpotálok teljes csupaszsága, minden bizonnyal a már megkezdett veszélytelenítés miatt van, nyilván teljes elbontásuk sem véletlen. A bejárattól balra az 1. szinten két munkás alakja is kivehető a fotóról. Jól látszik, hogy a főhomlkozat jobb oldala alá lett dúcolva egészen a 3. szintig. Valószínüleg a földszinten sérülhetett meg súlyosan az egyik főfal a harcok közben. A tető sérülését viszont valószínűleg légitámadás okozhatta. Az 5. szint, és főleg a középső traktus teljesen csupaszon áll, a tetőn egyetlen cserepet sem fedezhetünk fel. Persze ez minden bizonnyal szintén a már megkezdett kárelhárításnak köszönhető. Egy biztos, a tetőzet sérülése súlyos. A díszek viszont szinte teljes épségben megmaradtak a legtöbb helyen. Ehhez képest ma... (A fenti kép a ház kapualjában egy vitrinben található. Nagyon szép dolog, hogy a lakóközösségből valaki erre is gondolt)
A homlokzat kapcsán az embert persze más érzés keríti hatalmába. Inkább nézne balra vagy jobbra, csak ne ezt a teljesen jellegtelen épületet. A Rákóczi út 30. így az Astoria és Blaha közötti szakasz talán legcsúnyább homlokzatával "büszkélkedhet". Az alsó szinten árkádosítottak. Ez persze önmagában még nem lenne baj, de a minősége azzá teszi. A felette levő szinten a bemarticázott ablakok felettébb esztétikus külsőt kölcsönöznek, az egyébként sem túl szép homlokzatnak. Az eredeti kialakításra a homlokfal, csak arányaiban és tömegében emlékeztet. Másban nemigen. A nyílászárókon található az egyetlen díszítés, az ablakok kereteinek faragása. A többit mind lepucolták, gyaníthatóan a háború utáni helyreállításkor. Az erkélyek kőkorlátjait fémmel pótolták, a tetőszerkezetet nagyjából a régi tető arányaival építették vissza, tetődíszek nélkül. Visszabontották a sarkokon a 4. szint erkélyének tetőzetét is. A tetőteret pedig, igencsak ocsmány módon (újra) beépítették az idők során. Akiben esetleg felmerülne a remény, hogy a Dohány utcában viszont megvan az eredeti homlokzat, ki kell hogy ábrándítsam. Egyenre lett lecsupaszítva, mind a négy oldalán.
Amióta tudtam, hogy hogyan nézett ki a ház anno, be akartam jutni a belső udvarhoz, hiszen ott minden bizonnyal maradt valami a régi pompából. Nem volt szükség 20 egész percre, és pár bevásárlásából érkező lakónak hála, sikerült bejutni. A kapualj az árkádosítás miatt fele olyan hosszú, mint régen. Balra található egy utóbb beépített lift, majd ha továbbmegyünk egy lépcső vezet lefelé, és egy felfelé. Felfelé pár lépcsőfok után feljutunk az "igazi" lépcsőház aljába, a félemeletre. Érdekes módon az udvar is itt található. A ház udvarát a lépcsőház felépítménye osztja kétfelé. Akár eredetileg, akár a második világháború után "került" a félemeletre az udvar szintje, a ráció ebben az lehet, hogy így a Rákóczi út felé néző üzlethelyiségeknek sokkal nagyobb alapterületük lehet, mivel az udvar azok tetején van.
A lépcsőház tehát merőleges a Rákóczi útra, így gyakorlatilag ezt a frontot köti össze a Dohány utcai fronttal. Ahhoz, hogy mindkét oldalon csatlakozni tudjon ugyanahhoz az emelethez, kétkarú lépcsőházat kellett építeni, vagyis mindig az emeletek között találkozik a két oldal, majd onnan tart szét. A korlátok mindenhol ugyanolyan kialakításúak, növénymotívumokat hordoznak, ahogy az ajtók is. Szerencsére az ajtók döntő többsége is őrzi eredeti formáját. Kérdés, meddig?
Hogy hova tovább? Tekintve, hogy egy társasházról van szó, túl sok jót nem remélhetünk. Az épületre már ráférne egy homlokzatfelújítás, habár budapesti viszonyok szerint, még tűrhető állapotban van. Visszakaphatná e eredeti díszeit? Mivel csupán lecsupaszították, ennek túl sok akadálya nincs, egyedül a beépített tetőtér visszaalakítása lenne nehezebb és drágább feladat. Azonban ilyesmiről csak álmodozni lehet a mai helyzetben...
2007. február 09. KKZ
