Kereszttűzben
– Szervita téri álmok –

            A napokban az építész szakma, és a lokálpatrióták figyelme fokozottan irányult  erre a Csipkerózsika álmát alvó, egykor jobb sorsú belvárosi térre. Nemrégiben ugyanis az ORCO csoport által felkért Zaha Hadid új tervekkel rukkolt elő a tér 8, 9 és 10-es számú telkeinek beépítése kapcsán.

Múlt

            A Szervita tér nevét az 1700-as évek óta viseli, sokáig a rend tulajdonát képezte. A teljes szervita telek, kiterjedt a templomtól délre és nyugatra álló területekre is. A Szervita tér 7. alatti templom 1727-ben Höbling János tervei alapján készült el, majd 1871 és 74 között végzett rajta átalakítási munkálatokat Diescher József, és halála után fia. A munkálatok a szomszéd, 6-os számú telek beépítésével párhuzamosan zajlottak. Az eredmény az egységes homlokzatú déli térfal lett. A felépülő eklektikus bérház-kolostor épülethez igazította hozzá Diescher és fia a Szervita templom díszeit is.
            A tér észak-keleti oldalát 1783 óta a Teleki család birtokolta, akik a XIX. század elején építették fel kétszintes palotájukat az északi oldalon, amit 1844-ben három emeletesre bővítettek. Később az épület bérházzá alakult. A keleti oldal telkét többszöri tulajdonosváltás után, szintén beépítették.
            Az épületek sorsát a második világháború pecsételte meg. Mind a templom, mind a mellette levő kolostor-bérház, mind a Teleki-palota és a Szervita tér 8. súlyos károkat szenvedett. A templom megmenekült a bontástól, és helyreállítására pár éven belül sor került, azonban a másik három épületet 1947-ben lebontották. Sajnos. A templommal egybeépült bérház hatalmas építészeti értéket, és különlegességet képviselt, és habár a másik két bérházhoz hasonlóak százával találhatóak a városban, ők is megérdemelték volna a helyreállítást.

Nem tartozik közvetlenül a Szervita tér történetéhez, mégis meg kell említeni, hogy az 1873-ban Szkalnitzky Antal tervei alapján felépült főposta épületét (amelyet 2006-ban újítottak meg kívülről) is le akarták bontani 1947-ben. Habár a főposta a források szerint nem szenvedett komoly károkat, mégis közparkot akartak a helyén létesíteni, így egybenyitva a templom melletti felszabaduló térséget a Szervita térrel. A terv fő indoka a városháza tömbjének „kiszabadítása” volt. Szerencsére az épület akkor megmenekült a bontócsákányoktól, mégis a nemrégiben meghirdetett Budapest Szíve tervpályázat egyik beadott tanulmánya felelevenítette az épület bontásának ötletét.
           
A Szervita téri telkek az 1970-es évekig üresen álltak, játszótérként funkcionáltak. A Teleki-palota helyén és a Szervita tér 8-as telken 1973-ban épült fel Szabó István és Jakab Zoltán tervei alapján az OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) Irodaháza és a belvárosi parkológarázs. A templom melletti 6-os telken pedig 1974-től 77-ig épült fel a Belvárosi Távbeszélő Központ épülete Jeney Lajos és Bán Ferenc tevei alapján.
            A három modern épület a korábbi aprócska, XIX. századi hangulatú teret merőben más dimenzióba helyezte. A forgalom és az autók számának növekedésével a tér gyakorlatilag parkolóvá süllyedt le, amit ráadásul a Bárczy István utcából kijövő forgalom keresztbevág, a templom előtt pedig a Városház utca felé hajtanak be az autók. Ma sétálásra, vagy pihenésre fokozottan alkalmatlan.

Jövő
           
Zaha Hadid épületével együtt maga a tér is lehetőséget kap a megújulásra. Az nem vitás, hogy szükség van erre, hiszen egy alapvetően jó adottságokkal rendelkező közterületről van szó Budapest Belvárosában, a sétálózónák tőszomszédságában. A kérdés csupán annyi, hogy a Hadid által tervezett épület képes lesz-e, - és ha igen, milyen módon - újjávarázsolni a Szervita teret.

            A 8-10-es számú telkeken álló épületek bontása utáni beépítés mikéntje építészeti kérdés. Ebbe én végzettségem (vagy inkább végzetlenségem) folytán nem szólhatok bele. De mint a várost használó laikus megmondhatom, tetszik-e, vagy nem. Lássuk a medvét…

    Zaha tervezete a mai modern építészet mintapéldája. A korábban elképzelhetetlen formavilágú, és teljesen üveg-acél homlokfalú épület az előtte elhelyezkedő mély-térrel együtt olyan, mintha valaki kihasított volna egy darab bőrt és az ott ficegne a semmibe. Budapesten ilyen, és ehhez hasonló épület még nem készült soha. Nem csoda, hogy óriási visszhangja van. A Szervita tér hangulatát félteni talán felesleges volna, hiszen a tér mai hangulatánál, a semminél bármi jobb. De nem mindegy, mi lesz ez a bármi. A Teleki palotát nyilván senki sem fogja visszaépíteni oda, nem a tervek, vagy az újratervezhetőség hiánya miatt, hanem egyszerűen azért, mert a magyar építész szakma többsége kézzel-lábbal tiltakozna egy ilyen akció ellen. Indokaik helyességéről nem most szeretnék esszézni, de annyit el lehet mondani, hogy a régen itt állt épületek, habár szépségükhöz nem fér kétség, nem tartoztak a város legmeghatározóbbjai közé. A helyükre felhúzott irodaház, és parkolóház az elmúlt 30 év alatt megszokássá szelídült. Ma már nem sokan panaszkodnak miattuk, legfeljebb elsétálnak mellettük. Talán az egyetlen zavaró tényező a templom köré font Távbeszélő Központ, ami teljesen diszharmonikus az egyházi épülettel. De most fókuszunkban a tér másik oldalának két modern háza áll. Érdekes a tendencia, hogy egyre másra alakulnak át, vagy tűnnek el a ’60-as, ’70-es évek épületei, 30-40 éves épületek kerülnek bontásra, átalakításra. Nem sokan panaszkodnak emiatt, hiszen többnyire gúnyolt, nem szeretett építményekről van itt. Ezek kétségtelenül egy korszak lenyomatai, és emlékei, de valahogy pár építészen kívül senkit sem zavar eltűnésük. (Engem sem.)
            Így van ez az OMFB Irodaháza és parkológarázs esetében is. Senki sem fog kivonulni a helyszínre, hogy megállítsa a bontást, nem fognak óvást benyújtani a bontási engedély ellen, mert egyszerűen pár szakmabélit kivéve, ez senkit sem zavar. Ezeket a házakat ugyanis nem lehet szeretni.

Az új épület mibenléte persze egyáltalán nem mindegy. Valószínűleg legalább ugyanennyi esztendőre meg fogja határozni a tér hangulatát. A Zaha féle épület a Szervita teret ugyanúgy át fogja alakítani, mint az egykori Teleki-palota helyére felhúzott épületegyüttes. A jelenlegi terveken szereplő méretek megdöbbentőek a térhez képest. Attól nem kell félteni, hogy képtelen lesz szimbiózisra a közterülettel, mivel az egészet hozzá fogják tervezni (hurrá, a 27. féle díszburkolat is meg fog jelenni), de kétségtelenül hatalmas méretei a szűk környék legmeghatározóbb épületévé fogják emelni. Ez nem azt jelenti persze, hogy a Török Bankház egykori épülete már nem lesz észrevehető, de a fő attrakció Zaha Hadid épülete lesz. A kérdés csak az, hogy egyáltalán baj-e ez? Egyrészt egyáltalán nem baj, mivel a környező épületek, így a nyugati házsor, nagyon is vegyes képet nyújtanak. Ezért új épület semmiféle egységet nem bont majd meg a téren, hiszen nincs is egység jelenleg, hacsak a sokszínűséget nem tekintjük annak. De ha azt annak tekintjük, akkor ebből az új épület sem lóghat majd ki. Másrészt a viszont egy olyan történelmi épület közvetlen szomszédjává válik, mint a városháza tömbje. Kérdéses, hogy a barokk kaszárnyaépület és az üveg-acél "párna", hogyan tud majd együtt élni.
            Lehetne ide is építeni valami Anjou Residence szerűt óvatosságból, aminek a lényege az, hogy „jaj csak fel ne tűnjön, hogy új épületről van szó”, de mellette már az átadás utáni első napon ugyanúgy sétálna el mindenki, mintha már 30 év lenne ott. Baj lenne-e ez? Nem, ez sem lenne az, de ha így gondolkodunk, akkor a mai építészetet abba a szerepbe kényszerítjük, hogy kussoljon. Meg se próbáljon maradandót alkotni a mi városunkban, vagy ha igen, próbálja meg valahol ott, ahol senki sem látja. Nagyon is érthető Budapest lakóinak általános építészeti konzervativizmusa, de nem gondolom, hogy a helyes út lenne, ennek alámenni. Mindig is voltak új építések, amiket sokan nem szerettek, aztán valahogy idővel mégis szervültek, és nem is akármilyen módon. Számomra az egyik aggasztó körülmény a Szomory Dezső tér (Bárczy István – Sütő – és Fehérhajó utcák kiteresedése) szétnyomása. Ez a hely még őrzi egykori hangulatát, nemrégiben történt burkolása után, pedig egy varázslatos XIX. század közepi teret kaptunk vissza. Talán ezt a hangulatot meg kéne óvni. A "párna" túlzottan is rálóg ennek a térnek az összképére, és ezen változtatni illene.

Összességében a nagy üvegpárna kicsi karikákkal nekem sokkal inkább tetszik, mint a jelenlegi állapot. Nem állítom, hogy ne lehetne tökéletesíteni a méretein, leginkább kicsit kicsinyíteni, illetve átformálni, hogy kevésbé lógjon rá a Szomory Dezső térre, de mindenképpen örülnék egy ehhez hasonló bátorságú épületnek, amely egyéniségként állna, de képes volna együtt élni is a várossal. Meg kell jegyeznem az igazi mérleget, csak egy már felépült építmény esetén lehetne megvonni, hiszen a látványtervek mindig másként hatnak.